A STIMULÁCIÓS KEZELÉS

A nőgyógyászok által végzett hormonstimulációs kezelés során a petefészkeket stimuláljuk, egyidejűleg több petesejt kinyerése céljából.

Intézetünkben leggyakrabban az úgynevezett „GnRH-antagonista” protokollt használjuk. Ez esetben az agyalapi mirigy petefészek-serkentő hormon (FSH) termelését leállító gátlószert (Cetrotide-injekció) csak az adott stimulációs ciklus alatt (általában a ciklus 7. napjától) alkalmazzuk. A menstruáció 2-4. napján kezdjük el a petefészkek stimulációját (a használt készítmények: Gonal-F, Bemfola, Ovaleap, Rekovelle, Menopur, Meriofert, Pergoveris). Bizonyos esetekben úgynevezett „GnRH-analóg hosszú stimulációs” protokollt alkalmazunk. Ennek lényege, hogy már a stimulációt megelőző ciklus 19-22. napján, vérmintából történő progeszteron-hormon meghatározást követően használunk olyan készítményt, ami ugyancsak az agyalapi mirigy FSH-termelését állítja le (Gonapeptyl-injekció, Decapeptyl-depot). Ha a Gonapeptyl-injekciót csak a stimulációs ciklusban kezdjük alkalmazni, ún. „Short”- vagy „Ultrashort”-protokollról beszélünk. A menstruáció 2-4. napján kezdjük el a petefészkek stimulációját (a használt készítmények: Gonal-F, Bemfola, Ovaleap, Rekovelle, Menopur, Meriofert, Pergoveris).

Ha a stimulációs folyamat során kellő számú tüsző érik, akkor a petesejtek végső érését egyszeri alkalommal adandó (hCG) injekcióval biztosítjuk (Ovitrelle), melyet a petesejt leszívás előtt 36-40 órával kell beadni. Ezt követően kerül sor a petesejtek leszívására. Már a petesejtek leszívásának napjától szoktuk javasolni sárgatesthormon (progeszteron) adását (Utrogestan kapszula, Exeltis kapszula). Ezt a kezelést 3 héten keresztül mindenképpen javasoljuk. A szervezeten kívül megtermékenyített petesejtekből fejlődő embriókat általában a peteleszívást követő 3. vagy 5. napon helyezzük vissza a méhbe.



ULTRAHANG-VEZÉRELT PETESEJT-LESZÍVÁS

Az ultrahangos tüszőpunkció során a hüvelybe vezetett ultrahangfej és punkciós egység segítségével a nőgyógyász a hátsó hüvelyboltozaton keresztül szúrja meg a petefészekben fejlődött tüszőket, majd a petesejtet tartalmazó tüszőfolyadékot leszívjuk. Ez a beavatkozás intézetünkben vénás altatásban történik, ezért a műtétet megelőző éjszaka folyamán, éjféltől a páciensnek már nem szabad semmit sem ennie és innia. A petesejt-leszívást követően két-három óra elteltével a punkción átesett páciensünk kísérővel otthonába távozhat.



A KEZELÉS EREDMÉNYESSÉGE

A beültetéstől számított 2 hét elteltével a reggeli első vizeletből érzékeny terhességi teszt végzését javasoljuk, majd 2-3 hét múlva ultrahangos kontrollvizsgálatot végzünk, terhesség kimutatása és a megtapadt embriók számának meghatározása céljából.

A kezelés sikerességét (terhesség létrejöttét) senki nem ígérheti teljes biztonsággal. Már a hormonkezelés során előfordulhat, hogy a kezelést abba kell hagyni, mert a várt kedvező reakció (több tüsző egyidejű növekedése) nem jön létre. A tüszőpunkció során nem mindig sikerül petesejtet kinyerni. Előfordul, hogy a kinyert petesejt nem termékenyül meg, illetve nem fejlődik belőle beültetésre alkalmas embrió. A beültetett embriók az esetek egy részében nem tapadnak meg. Ezeket az eshetőségeket figyelembe véve a teherbeesés valószínűsége az IVF-kezelés során (világszerte) átlagosan 30% körül van. Ez az érték leginkább a meddőség okától, valamint a nő páciens életkorától függ.

A terhesség alatt fellépő szövődmények tekintetében a szervezeten kívüli megtermékenyítés útján fogant terhesség semmiben sem különbözik a spontán létrejött terhességtől. Az alkalmazott kezelés következtében azonban a kettős ikerterhesség valószínűsége, valamint a korai (első 12 hétben történő) vetélések gyakorisága az IVF során nagyobb, mint spontán terhességben. A méhen kívüli terhesség kialakulásának valószínűsége kb. 5 %. Szervezeten kívüli megtermékenyítés során létrejött terhességből születő gyermek károsodása vagy fejlődési rendellenessége nem valószínűbb, mint a populáció átlagában (2-3%).



A KEZELÉS KOCKÁZATAI, SZÖVŐDMÉNYEI

Minden kezelés magában rejti a petefészek túlstimulációjának kockázatát. Ennek enyhébb megjelenési formája sárgatest-tömlők kialakulása az embriótranszfert követően. Tünetei: enyhe alhasi fájdalom, hányinger. Ebben az esetben gyakori ultrahang- és vérvizsgálat válik szükségessé, valamint a beteg otthonában pihenés és bőséges folyadékfogyasztás javasolt. Súlyosabb esetek mindenképpen kórházi kezelést tesznek szükségessé. Ha felmerül a túlstimuláció esélye, nem végezzük el az embrió-beültetést, mert az ilyen helyzetben létrejövő terhesség súlyos állapotromlást idézhet elő a páciensnél. Ilyenkor a megfelelő minőségű embriókat krioprezerváljuk, vagyis megőrizzük egy későbbi beültetésre. A petesejt-leszívás után előfordulhat alhasi fájdalom, mely általában csak átmeneti, egyszerű fájdalomcsillapítókra múlik.

Nagyon ritkán előfordulhat az ultrahang-vezérelt petesejt-leszívás kapcsán, hogy vérzés lép fel, valamely szerv, érképlet sérülése következtében. Ezek döntő többsége egyszerű tamponálással megszüntethető, nagyon ritkán van szükség a sérülés műtéti ellátására. Szintén ritkán előfordulhat gyulladásos szövődmény, mely kialakulása azért elenyésző valószínűségű, mert a ciklus indítása előtt ellenőrizzük a hüvelyváladék tisztaságát és a stimuláció alatt hüvelykúppal fertőtlenítő kezelést végzünk, és profilaktikus antibiotikum-kezelést alkalmazunk.

Tekintettel arra, hogy a petesejt leszívást altatásban végezzük, felléphet beavatkozás közben az altatás bármely ismert mellékhatása, szövődménye annak ellenére, hogy a betegek kivizsgáltan kerülnek műtétre és a legkorszerűbb altató és fájdalomcsillapító szerekkel dolgozunk.